Régészeti leletek bizonyítják, hogy a község már az őskorban lakott volt. Első írásos említése 1268-ból való, amikor is a pannonhalmi Benedek-rendi apátság birtoka Komáromé lett.

Ismertté az I. században épített, Szlovákia területén az egyetlen római katonai tábor, Leányvár (Ptolemaiosz elnevezése szerint „Celemantia”) tette, mely a Limes Romanus nevű gigantikus védelmi rendszer része. Az erődrendszer egykor a birodalom északi határát védte – főként a germán törzsek ismételt támadásaitól.

A falut a XVI. században a törökök leigázták, később azonban sikerült újratelepíteni. A következő években a csapásokat a természet rótta Izsára: 1763-ban, 1773-ban és 1822-ben földrengés rázta meg a községet, 1965-ben pedig súlyos árvíz pusztított. Az újraépítésben csehországi járások is segítettek. 1899-ben újabb csapás zúdult a falura tűz formájában, mely során Izsa csaknem fele megsemmisült. Mindezek ellenére a község fejlődött, a lakosság száma emelkedett. A helybéliek ekkoriban főként mezőgazdaságból, halászatból, szövésből és hímzésből éltek.

A XX. század magával hozta a modernizációt: a dunai védőgát megépítése után (amikor már biztonságosak voltak az alacsonyabban fekvő területek is) új utcákat alakítottak ki, agyag-és vályogházakat építettek az egykori nádtetők helyett cserép-, pala- vagy zsindelytetővel, ill. elterjedtek az olyan gazdasági épületek is, mint a kamra, az ól, a csűr vagy az istálló.

A község történelmében a következő mérföldkövet, az újabb csapásokat a két világháború okozta, mely során nemcsak számos épület, hanem több személy is áldozatul esett. A túlélők közül sok szegény családot deportáltak és megfosztottak állampolgárságuktól, a tehetősebb lakosokat pedig Magyarországra telepítették át.

Ma a legtöbb lakos mezőgazdaságból él. A község nagy része szántóterület. Kisebb területen szőlőművelés és egyéb gyümölcstermesztés folyik. Az erdő fáit főként tüzelésre és kosárfonásra hasznosítják.

Jellegzetes egyedülálló népviseletük: nőknél bő ing, 6-7 alsószoknya, aranycsipkével és ezüstgombbal díszített felsőszoknya, „kontykendő”; férfiaknál pedig bőszárú vászon- vagy zsinóros posztónadrág, pruszlik, kabát, gyolcsing, fekete posztókalap és keményszárú csizma.

• Katolikus temploma, mely Szent Mihály arkangyal nevét viseli, valószínűleg a XVI. században épült. 1599-ben a későbbi erdélyi fejedelem, Bocskai István hajdúi Izsán áthaladva csaknem teljesen lerombolták, ám 1774-ben sikerült teljesen helyreállítani. Eredeti, boltíves mennyezetét simával cserélték fel.
• A református templom 1871-ben, késő klasszicista stílusban épült. Ebben foglal helyet az I. világháború áldozatainak emléktáblája az alábbi felirattal: ”Drága szent halottak messze idegenben, egy egész nemzet küld értetek imát, hogy a túlvilági fényes seregekben hős fejetek nyerjen méltó koronát”. Ezen kívül a II. világháború áldozatainak és a Szentháromságnak is állítottak itt táblát.
• A község további nevezetessége a Török híd, mely a török időkből való, s ma is kitűnő állapotban áll a Duna partján.
• Nepomuki Szent János homokkő szobra a katolikus templom mellett található.
• Az 1939-ből származó, ma raktárként üzemelő Persei-hengermalom a falu végén tekinthető meg.
• A temetőben a Géza-kápolna és a két főkereszt, valamint a fehérre festett fakeresztek különlegesek. Ilyen háromszögletű tetővel fedett, egyforma síremléket valószínűleg máshol nem találunk. A református részben található továbbá a mintegy 200 bagolynak menedéket nyújtó, országosan védett Baglyos rezervátum is.
• A község jellegzetessége még a főút melletti ásványvíz-forrás, amely 220 m mélyről tör fel.
• Leányvár és a Kelemantia Római Katonai Tábor: a Duna parton található műemlék a rómaiak több mint kétszáz éves szakadatlan jelenlétének bizonyítéka. Tanubizonyságként szolgál az egykori lakosság fejlett antik civilizációval való kapcsolatáról. Történelmi eseményeket mesél, melyek időszámításunk után az első évszázadban játszódtak. A Kelemantia Római Katonai Tábor a Dunai Limes vonala részeként, amely a németországi Bad Göggingtől Izsáig húzódik, 2021 nyarán belekerült az UNESCO világörökségi listájára.
• Kelemantia római kori és néprajzi múzeum – Szlovákia első római kori és néprajzi múzeumát. Az épület falán elhelyezett márványtáblát, az izsai születésű Tóth-Kurucz János emlékének ajánlotta fel a község, akinek a nevéhez fűződik a leányvári ásatások kezdete a múlt század elején. Az épület hátsó részéhez egy kézműves műhely épült, mely a rómaiak alkotásait és életét mutatja be. Az épületben nyaranta gyerektáborokat, római táborokat is rendeznek.